Valaki azt írta a borról, hogy „…tündér van benne, és ha isszák, a benne lévő angyalka bejut az emberben lévő megszámlálhatatlan társához. A többiek az új géniusz megérkezését örömtűzzel ünneplik. Ezt érzi a borszerető ember minden korty alkalmával.”

Szerintem a jó bort nem csak élvezni, tisztelni is kell. Nem csak azért, mert előállításához oly nagy erőfeszítés és odaadás szükséges, hanem mert évszázados hagyományok és megannyi emberöltő tapasztalata összegeződik egy-egy nemes nedűben. A borok legalább úgy különböznek egymástól, mint az emberek. Nem csak színükben, ízükben, illatukban eltérőek, olykor viselkedésükben is. Ha azonban megadod nekik a kellő tiszteletet, kegyesen megnyílnak előtted és átadják mindazt a tökéletességet, melyet az évek során magukba zártak.